Ha egy üzleti tranzakcióval kapcsolatban adózási kérdés merül fel, komoly fejtörést okozhat a válasz megtalálása a vonatkozó jogszabály(ok)ban. A szabályok megismerésének és értelmezésének meghatározott menete van, amely figyelmen kívül hagyása téves következtetésre és így adókockázathoz vezet. Jelen cikkünkben 5 olyan fontos szempontot részletezünk, amelyek betartásával biztosítható a kutató munka sikere.

I.                  Csak tiszta forrásból!

Ha utána szeretnénk nézni egy adott helyzet vagy ügylet adózási szabályainak, legelső kérdésként merül fel, hogy hol keressünk. Kétségtelenül a legtöbben a Google-be vagy Copilotba ütnék be a kérdést, és bizonyára számtalan találat is érkezne. Az irány nem rossz, de fontos kiemelni, hogy az internetes bejegyzéseket, cikkeket, commenteket nem tekinthetjük tiszta forrásnak, pontosabban jogforrásnak.

Mi az a jogforrás?

A jogforrás egyrészt azon szervek és intézmények összessége, amelyek jog alkotására felhatalmazással bírnak, azaz a jogalkotók. Másrészt pedig jogforrások azok a dokumentumok, amelyek általános, kötelező erejű magatartási szabályokat rögzítenek és az állam hivatalos jogalkotási eljárásának keretében jönnek létre – ilyen például: törvény, rendelet, jogegységi határozat.

Szakmai cikkek nem minősülnek jogforrásnak, azonban vitathatatlanul nagy szerepük van a jogértelmezés segítésében. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy mások véleménye, egy másik szakértő tanácsa, egy másik vállalkozás gyakorlata nem minősül jogforrásnak és egy esetleges jogvita vagy adóhatósági ellenőrzés során nem hivatkozható.

Hogyan érdemes akkor neki indulni a válasz felkutatásának?

A fokozatosság a lényeg. Ha nem jogszabályokkal foglalkozó szakemberek vagyunk, akkor messziről induljunk, de a cél mindig a törvény szövegig való eljutás kell, hogy legyen. Tehát semmi kivetni való nincs abban, ha internetes kereséssel, blog olvasással vagy cikkek tanulmányozásával kezdjük a keresést. Ezek sokat segítenek, hogy a kérdést valahol meg tudjuk fogni, és valószínűsíthessük a választ. A legutolsó lépésnek azonban mindig annak kell lenni, hogy az olvasott vagy vélelmezett választ a jogszabály tiszta szövegében is ellenőrizni kell. A jogszabályok számos fórumon elérhetőek: például Nemzeti Jogszabálytár – MKIFK Magyar Közlönykiadó és Igazságügyi Fordítóközpont Zrt. vagy Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye - Wolters Kluwer.

II.               Mi micsoda?

A magyar jogrendben sajnos még nem került megalkotásra egy egységes fogalomtár, amely minden jogszabály tekintetében alkalmazható és hivatkozható lenne. Így kiemelten fontos figyelmet fordítani arra, hogy az adott kérdéssel kapcsolatos fogalmakat az éppen vizsgált jogszabály tekintetében is ellenőrizni szükséges. A legtöbb jogszabály tartalmaz fogalommeghatározásokat, amelyeket általában az „Értelmező rendelkezések” fejezetben gyűjtenek össze. Érdemes ezzel a résszel kezdeni, hogy a válasz kereséséhez az alapokat le lehessen fektetni. Felesleges órákat tölteni egy kérdés részletszabályainak felderítésével, ha a végén kiderül, hogy nem is a megfelelő adótárgy tekintetében kutattunk. Például más a személygépkocsi fogalma az Szja tv-ben és más a Gépjárműadóról szóló törvényben. Sőt, ebben a példában éppen egészen apró különbség van.

Olyan is előfordulhat azonban, hogy nincs saját fogalommeghatározás valamely tárgyra vagy eseményre, azonban a jogszabály áthivatkozik egy olyan másik jogszabályra, amelyben van törvényi definíció. Ilyen például a Helyi adókról szóló törvényben a nettó árbevétel vagy az anyagköltség fogalma, amellyel kapcsolatban a szöveg nem tartalmaz saját meghatározást, hanem áthivatkozik a Számviteli törvény fogalommeghatározására. A legnehezebb eset azonban az, amikor se meghatározás, se hivatkozás nem található az adott jogszabályban. Ilyenkor két lehetőség közül lehet választani. Első lépésként meg kell vizsgálni, hogy van-e olyan másik hivatkozható jogszabály, amely tartalmaz meghatározást. Az adózás területén legtöbb esetben a Polgári törvénykönyv az, amely ki tudja egészíteni az adójogszabályokban jelentkező esetleges fogalmi hiányosságot, így hiányzó meghatározás esetén első lépésként a Ptk-t érdemes segítségül hívni. Előfordul olyan eset azonban, hogy nem magyar, hanem nemzetközi jogszabályt kell bevonni. Bármily meglepő például, de az Áfa törvényben nincs meghatározás az ingatlanra. Van azonban definíció az EU Áfa direktívájához kapcsolódó Végrehajtási rendeletben (282/2011/EU), és mivel Magyarországra is érvényes nemzetközi jogszabályról van szó, nem is kell jobb ajánlólevél, hogy kézbe vegyük.

Ha azonban nem találunk másik hivatkozható jogszabályt, akkor az adott fogalom köznapi értelmét kell figyelembe vennünk, azaz ami hasonló körülmények között, szokásosan elfogadottnak tekinthető.

I.                  Mire gondolt a költő?

Mindenki számára ismerősek az amerikai filmekből azon bírósági jelentek, amikor bár mindenki tudja, hogy ki a bűnös és mit tett, de egy agyafúrt védői csavarral vagy a jogszabályi szöveg körmönfont félremagyarázásával az ördög ügyvédje kimenti a tettest. Gyakran van olyan érzése a nézőnek, hogy: de hát mindenki érti, hogy mire vonatkozik az adott szabály, hogy lehet, hogy szétteszi a karját a bíró?

És valóban! A helyzet csak a filmekben ilyen szélsőséges. A valóságban azonban jelentős szerepe van annak, hogy a jogszabály megalkotása mögött milyen cél és motiváció volt a jogalkotó szempontjából. Ezt szakszóval „jogalkotói szándék”-nak nevezzük. Nem kérdés, hogy az adójogszabályok elsődleges célja az ország költségvetésének bevételi oldalát megteremteni. De a másodlagos cél, hogy mindemellett indirekt kormányzati eszköz is lehet, azaz az adózási szabályok módosításával bizonyos területek, tevékenységek, adózói csoportok ösztönözhetőek, támogathatóak, míg más területek a kedvezőtlenebb szabályok miatt visszatarthatóak. Ezen másodlagos funkcióval kapcsolatosan fontos, hogy ne csak lássuk a törvényi szöveget, hanem értsük is, hogy miért és milyen cél elérése érdekében született.

Ebben az értelmezésben nagy segítségül szolgálhat a törvényekhez kapcsolódó indokolás, amely a törvényjavaslat elválaszthatatlan kelléke és így a végül elfogadott törvényszöveg egyfajta hivatalos magyarázata is. A törvényjavaslatot benyújtó személy az indokolásban támasztja alá, hogy az adott szabályt vagy módosítást miért terjeszti elő és attól milyen hatást vár. Rendeletekkel kapcsolatban sajnos nincs indokolás, így azok értelmezésénél ezt a lépést ki kell hagyni. Az értelmezésben további segítségül szolgálhatnak a hivatalos kommunikációk (pl. NGM/NAV közlemény).

Minden alkalommal mikor jogszabályi szövegben keresünk választ vagy igazolást az elképzelésünkre, tegyük fel a kérdést, hogy – Mire gondolhatott az író? Azaz, mi volt a jogalkotói szándék. Egy esetlegesen rosszul vagy pontatlanul megfogalmazott jogszabály „félreértése” nem valós előny látszatát kelti, vagy nem létező kockázatot mutat ott, ahol nincs. Ha a jogalkotói szándék nem világos, akkor állásfoglaláskéréssel meg lehet keresni a NAV-ot vagy közvetlenül az NGM-et is.

II.               Ki az erősebb?

A jogszabályok családjában is megvan a hierarchia. Nem minden jogszabály egyenértékű. Bizonyos jogszabályok módosíthatnak más jogszabályokat, mások csak kiegészíthetnek másokat, és vannak olyanok, akik módosítás nélkül is felülírhatnak akár törvényeket is. Fontos tehát tisztában lenni azzal, hogy amit esetleg olvasunk, az pontosan hol is helyezkedik el ebben a rangsorban.

A magyar beföldi jogrend jogszabályi hierarchiája a következő:

1.      Alaptörvény: az alaptörvény a kapcsolódó módosításokkal az egész magyar jogrendszer forrása, ez áll a jogforrási hierarchia élén.

2.      Törvény: a törvény áll a második helyen. Ezzel találkozhatunk a legtöbbet mikor adózási szabályokkal kapcsolatosan vizsgálódunk. Ahogy fentebb említettük, a törvényekhez indokolás is kapcsolódik, amiből a cél és szándék jobban megérthető.

3.      Kormányrendelet: a kormányrendeletek jellemzően a törvények által megteremtett keretekhez adnak további részletszabályokat. Ezek jellemzően az ún. végrehajtási rendeletek.

4.      Miniszteri rendelet: a miniszteri rendeletek a magasabb szintű normák végrehajtási szabályait tartalmazzák.

5.      Önkormányzati rendelet: a helyi önkormányzatok a törvények által nem szabályozott területeken saját rendeleteik útján kormányoznak.

A fenti felsorolásnál a legfontosabb, hogy fentről lefele érvényesül a dominancia, azaz ha egy törvény és egy kormányrendelet rendelkezése esetleg egymással ellentmondásban van, akkor a törvény ez „erősebb”, azaz az abban foglalt szabályok alkalmazandóak. Tény azonban, hogy a hierarchiában alacsonyabban álló jogszabály fajták részletszabályokat fogalmazhatnak meg, így egy bizonyos kérdésben először a törvényt kell szemügyre venni, de utána ne felejtsünk el tovább keresgélni, hogy valamely típusú rendelet esetleg nem kapcsolódik-e az adott témához.

Másik fontos szempont, hogy a fenti felsorolás csak a magyar belföldi hierarchiát mutatja. Nem szabad elfeledkeznünk azonban, hogy nemzetközi jogszabályok vagy szerződések felülír(hat)ják a belföldi jogszabályokat. Ezek tipikus példája a nemzetközi adóegyezmények. Magyarország több mint 80 országgal kötött megállapodást a kettős adóztatás elkerülésére. Ezen egyezmények magasabb rendűek, mint a magyar adójogszabályok, így mindenképpen meg kell vizsgálni a rendelkezéseiket, ha egy adott jövedelem adóztatására keresünk választ. De hasonlóan viselkedik minden EU rendelet, ugyanis azok minden további belső jogalkotási aktus nélkül is kötelezően alkalmazandóak az EU tagállamokban. Így, ha például EU-n belüli társadalombiztosítással kapcsolatos kérdésnek próbálunk utána nézni, akkor a TB törvény mellett meg kell vizsgálni az EU szociális rendeletét is.

III.            Az adóelőny nem gazdasági cél!

Az adófizetési kötelezettséget a társaságnak meg kell fizetnie, vagy egyéb módon rendeznie. A könyvekben az adóteher a ráfordítások közé könyvelendő. Jogosan gondolná bármely vállalkozó, hogy az adó is ugyanúgy ítélhető meg, mint bármely termeléshez kapcsolódó költség. Ha lehetőség van rá (sőt üzletileg kötelező!), hogy a termelési költségeket a lehető legalacsonyabban tartsuk, akkor miért ne lehetne így kezelni az adóterheket is. Ha a termelési költségek csökkentése érdekében eljárást, beszállítót, lokációt, emberi állományt lehet váltani, akkor miért ne lehetne a kisebb adóteher is ok egy cégcsoporton belüli változtatásra.

Ezzel azonban óvatosan kell bánnia a vállalkozásoknak. A fő hívószó, amit minden adózást is érintő üzleti lépés előtt meg kell fontolni: mögöttes gazdasági cél?

Adóellenőrzések során az ügyletek valódiságát tesztelendő az ellenőrök azt vizsgálják elsődlegesen, hogy van-e az adott tranzakció mögött gazdasági cél és ha igen, akkor milyen. Fontos, hogy az adóteher nem kezelhető ilyen mögöttes gazdasági célként, mivel az adótörvények önmagukra nem tekintenek üzletet befolyásoló tényezőként. Így tehát az adózástól független gazdasági célnak kell megjelennie mint fő motivációs tényező.

Ha van gazdasági cél (pl. funkciók szétválasztása külön entitásokba a felelősségek lokalizálása érdekében, fejlesztő központ kitelepítése másik országba az ottani jobb munkaerőkínálat miatt, stb.), akkor már beléphetnek az adóztatási különbségek is, mint döntési tényezők. Amennyiben egy vállalkozás választhat kétféle ügylet között, úgy nem írja elő jogszabály, hogy a magasabb adóteherrel járó ügyletet kellene választania. Mindenkinek joga van a legkevésbé adóztatott módját választani a gazdasági tevékenységnek, feltéve, hogy az üzlet alternatív útjai mögött mind – adóztatástól független – gazdasági indok és érdek is szerepel.

Így akár mesterséges konstrukciók is kiállhatják a próbát, azonban ha az érintett adónemre vonatkozó jogszabályokban szereplő feltételek csak formálisan teljesülnek, de valós gazdasági tartalom nélkül, illetve az ügylet elsődleges célja valamilyen adóelőny elérése, akkor magas a kockázata a visszaélésszerű joggyakorlás megállapításának egy adóellenőrzés során.

Magyar viszonylatban még ennél is messzebb ment a jogalkotó. A Társasági adóról szóló törvény 1.§-ában szereplő elvek között úgy rendelkezik a jogszabály, hogy „ha a jogügylet (jogügyletek sorozata) alapján az állapítható meg, hogy annak fő célja vagy egyik fő célja olyan adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, amely ellentétes az alkalmazandó adójogszabály tárgyával vagy céljával, akkor a jogügylet (jogügyletek sorozata) alapján elszámolt költség, ráfordítás nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető”. Így tehát a magyar Tao alá tartozó vállalkozásoknak oly szemérmesnek kell lenniük, hogy még a fő célok között sem szerepelhet az adóelőny.

Összefoglalva tehát az 5 legfontosabb tényező, amit egy adózási kérdés megítélésénél figyelembe kell venni: (1) tiszta forrásból informálódjunk, (2) figyeljünk az adott jogszabály fogalommeghatározására, (3) ne feledjük a jogszabályok hierarchiáját, (4) ismerjük meg a jogszabály mögötti jogalkotói szándékot és (5) milyen gazdasági indok lehet az adott üzleti lépés mögött.

Vegye igénybe ingyenes 30 perces konzultációnkat, amelyben fel tudjuk mérni, mire

van valóban igénye Önnek és vállalkozásának, és máris hasznos tanácsokkal

szolgálhatunk.